A BAJKEVERŐ
István reggel szokásosan kelt, korán, hat órakor, elkészítette reggelijét, kivitte kutyáját Bobót a dalmatáját sétálni, összekészülődött és elindult a munkájába. Buszra szállt, mindig ezzel ment dolgozni. A busz tömött volt, de Istvánnak volt helye. Meglátott azonban egy szép lányt, akinek azonnal át akarta adni a helyét, de ezzel a lendülettel feldűtött két embert, másik kettőnek a lábára lépett rá és még egy tortát is kivert az azt tartó ember kezéből. Hát ilyen ember volt István, mindig jót akart, csak valahogy soha sem sikerült neki, de a lány megkapta az ülőhelyet. István így boldog volt, de megismerkedni vele már nem volt ideje, mert le kellett szállnia a buszról. Időben megérkezett a munkájába. Egy online webshopnál dolgozott, itt végezte el a rá bízott feladatokat. A mai nap éppen az új kollekció képeit kellett feltöltenie. István esze azonban még mindig a buszon látott lányon járt, közben a telefonját nyomkodta. Épp a szelfijeit nézegette, amikor elkezdte a képek feltöltését. Nem is figyelt oda, csak nyomkodta a gombokat. Főnöke hívatta, így nem volt ideje ellenőrizni a képeket. Belépett a főnökéhez, majd egy rövid beszélgetés után visszatért munkájához. Itt, mivel úgy gondolta, hogy a feltöltést befejezte folytatta munkáját. Mire vége lett a napnak ő haza indult. Másnap minden ugyanúgy kezdődött, mint másnap, kivéve hogy kutyája Bobó izgatottan viselkedett. István nem tudta mire vélni, de ugyanúgy elvitte sétálni. Bobó azonban olyan erősen izgatottan viselkedett, hogy kitépte magát István kezéből és odarohant egy ismeretlen kis kutyához, akit egy lány sétáltatott. A lány azonban olyan gyönyörű volt, hogy István lélegzete is elakadt. A lány odament Bobóhoz és érdeklődve nézte kié lehet. István csak nehezen tudott megszólalni, de azért valahogy jelezte, hogy Bobó az ő kutyája. A lány oda vitte hozzá és bemutatkozott. Elmondta, hogy ő Niki és most költözött a házba, kiderült pont István mellé és az új kiskutya, amiért Bobó olyan izgatottan viselkedett, az övé. István alig tudott szóhoz jutni, de azért megköszönte, hogy Niki segített Bobót visszavinni hozzá, majd elváltak. István sietett dolgozni. A buszt éppen elérte, de az emberek olyan furcsán viselkedtek, mosolyogtak és bámultak rá. István nem értette. A munkában a kollégák, már harsogó nevetéssel fogadták. István nem értette. A kollégái azonban gyorsan megmagyarázták mi történt. Megmutatták a weblapra feltöltött képeket, hát az összes István szelfije volt. Most már az egész világ tudott Istvánról mindent. István szégyenkezve ült le asztala elé és javította a hibáját. Ma nem hívatta a főnöke. István elhatározta, hogy mostantól jobban figyel. Hazatérve Nikibe futott, aki kutyáját vitte sétálni, megkérdezte Istvánt nincs e kedve csatlakozni. István alig bírta kimondani az igent. Magához kapta Bobót, kedvenc labdáját és elindult. Kint a parkban együtt sétáltak Nikivel, István pedig felvágásból be akarta mutatni mit tud kutyája. Nagy erővel eldobta Bobó labdáját, hogy majd ő könnyen visszahozza, a labda azonban egy erős férfit talált el, aki mérgében, nem tudva, hogy ki dobta meg, elhajította a labdát. Bobót nem foglalkoztatta ki dobta a labdát csak rohant utána. Nem érdekelte kin és min keresztül, de aki kint a parkban piknikezett azokon mind keresztül vágtatott. Mire megtalálta a labdát egy piknikező sem maradt éppen. István alig tudott bocsánatot kérni az emberektől, majd szólt Nikinek és inkább hazament. Niki persze jót nevetett.
Hamar eljött a hétvége és István még mindig a héten történteken rágta magát, amikor kopogtak. Az ajtóban Niki állt. Kérte jöjjön át hozzá István egy reggelire, hogy jobban megismerkedjenek. István igent mondott és Bobóval átmentek Nikihez. A reggeli jól telt el, leszámítva, hogy István tejszínhab helyett borotvahabot nyomott a kávéjába, ne kérdezzétek hogyan. István azonban feldobott volt, eldöntötte, hogy megpróbálkozik Nikivel jobban megismerkedni. Eldöntötte, hogy először virágot küld neki. Alig várta, hogy megérkezzen a virág, e helyett azonban Niki vágtatott át hozzá hogy ezt meg hogy merészelte és egy koszorút vágott Istvánhoz. István csak nehezen nyomozta ki, hogy megint ő volt a hibás megint ő rendelt félre. Már nem tudta, mit tegyen egy találkozót kért Nikitől, hogy mindent megmagyarázhasson. Niki nehezen, de elfogadta a találkozót. István még aznap este elindult, hogy találkozzon Nikivel útközben azonban Nikit egy idegen férfival látta. Nagyon elszomorodott és hazaballagott. Bobó szomorúan bámult rá. István nem tudja mit tegyen, aludni tért. Másnap korán reggel ébredt, de Bobót nem találta. Rájött elfelejtette bezárni az ajtót és Bobó kiszökött. István rohanva indult megkeresni, mindenhova elment, de sehol sem találta. Egész nap kereste, de estéig sem került elő. Nem tudta, mit tegyen szomorúan indult haza. Otthon azonban nagy meglepetés várta, az ajtóban ott állt Niki Bobóval. Niki gyorsan megmagyarázta, hogy Bobó reggel ment át hozzá és már nem volt ideje visszavinni Istvánhoz úgy elrohant. István nagyon boldog volt. Niki kérdezte miért nem jött el a megbeszélt találkozóra. István elmondta mit látott. Niki jót nevetett elmagyarázta, hogy az a fiatalember csak a testvére. István szívéről nagy kő hullott le, majd elmondta, hogy ő mit rontott el, hogy ő csak virágot akart küldeni Nikinek. Niki rögtön átlátta a helyzetet és egy újabb randevút beszéltek meg egymással. Ez a randevú már jól sikerült és István és Niki kutyáikkal ma már boldog párt alkotnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése