Csillagháború
Az űrt már betelepítették, egy galaktikus birodalom ural mindent. Kikísérleteztek egy bombát, amivel az embereket el tudják pusztítani, minden bolygón. Ezzel tartják sakkban az egész univerzumot. A bomba azonban nem sikerült egészen jól, mert nem pusztította el az embereket, hanem zombikat hozott létre, ezért a birodalom katonákat küld minden bolygóra, hogy megsemmisítse a zombikat. John is egy ilyen bolygóra küldik harcolni a zombik ellen. Különféle lények különféle zombivá válnak. John folyamatos harcban van városról városra járva pusztítják a zombikat, John azonban felfigyel bizonyos jelekre. Ugyanis nemcsak a zombikat kell pusztítania, hanem más feladatokat is kap az osztagával együtt. Parancsot kap az a föld mélyének a felkutatására is, ezeket a feladatokat is el kell látnia. Egyik bevetése során különleges jeleket lát, amiket még nem tud értelmezni, de nem jelenti. Bevetései során felfigyel rá, hogy ezek a jelek máshol is megjelennek. John felfedezi, hogy értelmes élet van a bolygón. John követi a jeleket, amik mint kiderülnek koordináták, amik alapján John fel tudja venni a kapcsolatot az bolygón maradt nem zombivá vált értelmes emberiséggel. Kiderül, hogy ezek az emberek felfedezték a bomba hatásának a megszüntetését és a birodalom azért küldte Johnékat erre a helyre, hogy elpusztítsa a felfedezést, és a túlélőket, mert akkor a birodalom elbukna. John a lázadók közé áll és harcot folytat a birodalom ellen. Sikerül a harcot megnyerni és a birodalmat legyőzni. Az ellenszert az egész univerzumban elterjesztik és a birodalom elbukik.
Bobó kalandjai
Bobó a fiatal dalmata kutyalány későn kelt, hiszen városi kutyalétére nem kellett korán kelnie és a családja sem keltette fel korán reggel. Ébredés után elment a dolgára, reggelizett ivott, majd kiment bámulni a várost ahol lakott. Hamar megjött a gazdija is. Bobó megörült, hiszen így elindulhattak mindennapos szokásos körútjukra, amit Bobó annyira szeretett, hiszen így bekóborolhatta az egész várost, más kutyákkal találkozhatott, játszhatott a gazdival és más kutyákkal is. A legjobb azonban az egészben az volt, hogy a gazdijával elmehettek shoppingolni. Először is végigjárták az összes butikot, hogy Bobónak megfelelő új ruhát találjanak. Bementek az első kutyus üzletbe ahol volt mindenféle menő ruha, Bobó azt sem tudta milyen ruhát válasszon. Volt ott mindenféle színű, formájú ruha. Bobó sokáig próbálgatta a ruhákat, mire talált egy megfelelőt, nagyon kényelmes volt a számára és a formája is nagyon tetszett neki. A gazdija látta mennyire tetszik Bobónak a ruha ezért meg is vásárolta neki. Bobó gyorsan magára is öltötte a ruhát és ebben pompázva mentek tovább a gazdájával a napi körútra. Vásárolni a gazdi is vásárolt de neki több üzletbe is be kellett menni ezért Bobó sok üzletbe ment be. A gazdája is sokáig válogatott, de végül ő is talált magának való ruhákat, így hát most már nem maradt más hátra csak a játék a tengerparton. Nem tartott sokáig az út a tengerpartra, hamar oda értek. Bobó kedvenc játékával kezdtek. A gazdi egy labdát dobott el és azt kellett visszahoznia, sokáig játszották ezt a játékot, Bobó ki is fáradt. A végére még azért volt ereje egy kis kötélhúzásra, amiben természetesen ő nyert. Ezután Bobó elment játszani a többi kutyával. Volt ott egy különösen jó barátja, vele sokat futkározott fel és alá. Végül teljesen elfáradva odament a napozó gazdijához és lepihent. Legalább egy órát pihent, maikor is a gazdi úgy döntött, hogy hazamennek. Bobó boldogan követte gazdiját, szinte húzta maga után úgy mentek hazáig. Itt Bobó már teljesen kiéhezve boldogan ebédelt, majd el ment a délutáni sziesztájára. A gazdi bekapcsolta neki a televíziót is, amire Bobó hamarosan el is aludt. A délelőtti séta teljesen kifárasztotta. Későn ébredt, majd kiment a konyhába, itt már itthon volt az egész család, ő boldogan üdvözölt mindenkit a család is nagyon boldog volt. Bobó evett valamit majd még kiment futkározni az udvarra, majd este, mikor már teljesen fáradt volt, bebújt a takarója alá és lefeküdt aludni. Így teltek Bobó a városi kutyalány élete, boldog volt és nagyon szerette az életet. A még gyerek gazdájával így éltek ők boldog életet. Egy nap azonban valami megváltozott. A nagy férfi, kisgazdája apukája este nagyon ideges volt. Bobó nem értette mi történik. A kislány megpróbálta elmagyarázni neki.
- Bobó mondta neki. Apát áthelyezik egy másik helyre, de oda nem vihetünk magunkkal, de leviszünk a rokonokhoz vidékre, ott is nagyon jó helyed lesz.
Bobó nem nagyon értette, de érezte valami nem jó fog történni. Másnap reggel reggeli után nem mentek shoppingolni, hanem Bobót felrakták egy nagy autóra. Bobó vonyított, de nem tehetett semmit, szomorúan megadta magát a körülményeknek. Sokáig utaztak, míg végül a teherautó megállt. Bobót kivették a kocsiból, így Bobó először tudott szétnézni. Rémülten konstatálta, hogy a városból vidékre, egy Dél-Amerikai faluba került.
Bobó vidéken
Bobó fáradtan nyitotta ki a szemét és szomorúan konstatálta, hogy mindaz ami vele történt nem csak álom volt. A ház ahová került ugyanaz volt és az udvar sem változott. És távoli tájképként maga a dzsungel terült el. Bobó először enni akart, de ez bizony nem a városban kapott étel volt, hanem valami moslékféle ennivaló, talán a maradék. Bobó kissé émelygett. Szerencséjére azonban nem volt megkötve így nyugodtan sétálgathatott le fel a ház udvarán. Bobó nem emlékezett, hogy szétnézett volna korábban, ezért Bobó úgy döntött, hogy szétnéz az új helyen. A házhoz egy hatalmas terület is tartozott. Bobó ennek a felderítésével kezdte. Ahogy kiment a kertbe először is azt vette észre, hogy egy kis veteményes van a föld elején. Bobó nem tudta miket, de sok mindent termesztettek itt. Jó alaposan szét nézett, de nem ismert fel semmit, ezért tovább ment, kiment a kiskertből és egy nagyobb terültre jutott, ahol valami nagyobb táblában valami ismeretlen növényt termesztettek. Bobó úgy gondolta elnéz a végéig. Sokáig kellett gyalogolnia mire a végére ért, de látszott, hogy ez a fő növény, amit termesztenek. Bobó a végén épületeket vett észre, gondolta megnézi azt is. Itt azután hatalmas meglepetés érte, ugyanis az épület egy ól volt tele állattal, akik rögtön meg is szólították:
-Hát te ki vagy? Kérdezte a kakas, aki beszéd közben szaporán kapirgált.
-Hát nem tudod, mondta a kacsa, ő az új fiú aki az este érkezett.
-Honnét érkeztél? Kérdezte a szamár
-A nagy városból mondta Bobó.
Erre nagy vihogás lett a válasz.
-Na akkor jól megjárhattad, ha ide kerültél, mondta a ló.
-Miért jártam volna meg? Kérdezte Bobó.
-Majd megtudod. Mondta a ló.
-Ez bizony egész más hely, mint a nagy város. Mondta újra a ló.
Bobó émelygett, nem érezte jól magát, az állatok csak nevettek, Bobó nem tudta mi tévő legyen. Ekkor azonban belépett valaki az ólba, egy ember. Na végre gondolta Bobó, egy ember ő biztos rendes lesz, mivel Bobó eddig emberek között nőtt fel. Az ember amúgy is szimpatikusnak tűnt Bobó számára, napbarnított arca szelíd arckifejezése magához vonzotta Bobót.
-Na, végre megvagy, szólt az ember, már rég óta kereslek, én Jose vagyok te meg akkor Bobó. De bizony ha így elcsatangolsz meg foglak kötni, meg bizony. Na gyere csak, hagy nézzelek. Azzal magához ragadta Bobót. Hát elég vékonyka vagy, meg kicsi is de majd bele szoksz a munkába. Elsődleges feladatod az lesz, mint minden kutyának, hogy a házat őrizze, bizony itt nem lesz játék. Minden nap körbe járod az egész házat, megugatod és elzavarod aki nem ide tartozik, éjszaka meg a ház előtt őrködsz. Érted?
Bobó szédült, de azért bólogatott.
-Kezdheted is most már - mondta az ember.
Bobó azt hitte elájul.
-Na lódulj, mondta az ember.
Bobó nehezen de végül megmozdult. Elindult, hogy teljesítse a feladatát. Hosszú napoknak kellett eltelnie, hogy megszokja új helyét, de nagy nehezen beleszokott a feladataiba, ebben segített neki a többi kutya is, akik a faluban éltek és akikkel éjszakánként beszélgetett. Kiderült, itt már csak ilyen az élet. Minden nap a házat őrizte, amiért megkapta a maradékot.
Az átok
Így teltek Bobó mindennapjai és mint mondtam egyetlen öröme az éjszakai ugatás volt. Mindennapi dolgokról ugattak:
- Boldog élet ez, szólt az egyik kutya, megkapjuk az ételt egy kis munkáért, úgy sincs sok minden veszélyes dolog a környéken.
-De a dzsungel!- szólt a másik.
-Hát igen az veszélyes hely, de nem kell tőlük tartani. Ők nem jönnek ide, mi nem megyünk oda. Ennyire egyszerű.
Bobó végeláthatatlanul hallgatta az ilyen beszélgetéseket, de elhatározta, hogy a dzsungelbe ő sem megy.
Egy nap korán kelt, hamar el akarta intézni munkáját majd pihenni, de ahogy az állatok óljához ért nem talált ott senki sem. Nagyon csodálkozott mi lehet ez, fogalma sem volt mi történhetett az állatokkal. Ki akarta deríteni, ezért arra vállalkozott, hogy elhagyja otthonát és ott néz körbe. Először csak kis kört tett, de így sem talált senkit. Talán messzebbre csatangoltak el, gondolta magában, ezért messzebbre merészkedett. Itt sem talált senkit, ezért eldöntötte, hogy körbejárja az egész falut, itt azonban csak kutyákkal találkozott. Csak ők maradtak azt vette észre Bobó. Gondolta megszólít egyet.
-Te, szólt hozzá közvetlenül, nem tudod mi történt az állatokkal a környéken.
-Eljött az idő, válaszolta a kutya, nekünk menekülnünk kell tedd te is azt, mondta neki.
-Miért? Kérdezte Bobó.
-Ha tudni akarod, menj le a csatornába ott találod a patkányok vezérét ő el tudja mondani, ő neki nem kell félni.
Bobó nagyon furcsállotta a dolgot, de elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Nekiindult és hamar a csatornalejáróhoz ért. Itt minden bátorságát össze kellett szednie, de azután nagy bátran elindult. A csatorna koszos volt és büdös, Bobó émelygett, de haladt tovább. Ahogy beljebb ért fura zaj ütötte meg a fülét, később rájött, hogy ez zene. Beljebb haladva hatalmas buliba érkezett. Rettenetesen meglepődött, mindenféle vadállat bulizott ott. Hamar rátalált a patkányra is de ő mint a parti királya persze észre sem vette őt. Bobónak fel kellett hívnia magára a figyelmet. Tudok én bulizni gondolta és legjobb formáját elővéve táncba kezdett. Mind jobban belejött, annyira, hogy még a patkány is felfigyelt rá, Mint a parti vezére magához hívatta. Bobó készségesen ment is.
-Ki vagy? kérdezte a patkány.
-Bobó és azért jöttem, hogy kiderítsem hová tűntek az állatok a faluból.
-Aha a faluból jöttél és hogy hogy nem menekülsz.
-Az állatokat védelmezem és ki kell derítenem hová tűntek.
-Hát nem ismered az átkot? Kérdezte a patkány.
-Korábban nem itt laktam pirult el Bobó.
-Hát akkor elmondom, hogy legyen időd elmenekülni. Réges-régen vadállatok és növényevők békésen éltek együtt, de az egyik vadállat többet akart. Azt akarta, hogy a vadállatok uralkodjanak a növényevők felett. De jött egy kiválasztott és legyőzte őt. Ő megígérte, hogy minden ezer évben, amikor a Hold eltakarja a Napot eljön és újra a vadak fognak uralkodni. Ennek most érkezett el az ideje. Az állatokat elrabolták a faluból és Napfogyatkozáskor feláldozzák őket. Ezt ünneplik most itt a vadállatok Nektek kutyáknak, akik az állatokat védelmezték menekülniük kell. Tedd te is ezt. Bobó többet hallott, mint akart, hitte is az átkot nem is, de elhatározta, hogy el nem menekül. Bódultan indult el nem tudta merre menjen, amikor is egy fekete párduc akadt az útjába
- Gyere velem, majd és segítek neked megtalálni az utat, mondta.
- Bobó bódultan követte.
Bobó és a dzsungel
Miután kijutottak a szórakozóhelyről beszédbe elegyedtek.
-Miért segítesz nekem? Kérdezte Bobó, hiszen te is vadállat vagy.
-Én magányos farkas vagyok, nem tartozom senkihez sem, mondta a párduc. Egyedül élek és igazság szerint megkedveltelek.
-Nem is ismersz, mondta Bobó.
-De láttalak táncolni, mondta a párduc, és nagyot nevetett. Segítek neked. Tudok egy biztonságos utat, már biztos üldöznek téged. Gyere siess.
Bobóék gyorsan haladva elhagyták a csatornát és a fekete párduc elvezette Bobót a biztonságos rejtekhelyére. Itt Bobó hamar mély álomba szenderült, míg a párduc őrködött álma felett.
Bobó bódultan ébredt riadtan nézett körül. Egyáltalán nem a megszokott közeget látta. A dzsungelben volt. Kiment a párduchoz.
-Hogy kerültem ide kérdezte? És mit keresek itt?
-Utánam jöttél, mondta a párduc. És biztonságba helyeztelek. Most pedig készülődj, indulnunk kell.
-Én a dzsungelbe, mondta Bobó, soha.
-Akkor hogy akarod legyőzni az átokhozót.
-Nincs valami más lehetőség, kérdezte riadtan Bobó?
-Nincs. Én elvezetlek az átokhozóhoz, te pedig megmentheted a barátaidat, ha legyőzöd őt, de csak a dzsungelen keresztül mehetünk.
-Hát jól van induljunk, mondta Bobó.
-Rendben mondta a párduc. Csak még előtte reggelizünk és ételt tett Bobó elé.
-Ez is a dzsungelből van, kérdezte Bobó?
-Onnan.
Bobó elég finnyásan, de megette. Igazság szerint még ízlett is neki. Miután megreggeliztek útnak indultak. Először egy mocsáron kellett keresztül kelniük, liánokon lóbázva haladtak volna a mocsár felett, ha Bobó nem ment volna neki minden fának, ami csak az útjába akadt. Ezután a bozótos következett, ami tüske volt, mind megszúrta Bobót. Ami inda nőtt a dzsungelben abba mind beleakadt, végül a folyón való átkelés a folyóban való kikötést jelentette. Nagy nehezen azonban megérkeztek arra a helyre, ahová a párduc el akarta vinni. Itt azonban nem volt semmi és a párducnak is nyoma veszett.
-Hiába keresed, hallatszott egy hang Bobó háta mögül. Elment, csak te maradtál és én.
-Bobó riadtan nézett hátra. Egy hatalmas óriáskígyót látott.
-Mit akarsz tőlem, kérdezte Bobó?
-Vajon mit természetesen megölni. A párduc nem mondta, hogy a dzsungel veszélyes hely és én vagyok benne a legveszélyesebb, mondta a kígyó és azzal rávetette magát Bobóra.
Bobó teljesen ledöbbent, de még sikerült kitérnie a kígyó támadása elől. Hatalmas harc alakult ki közöttük. A kígyó erősebbnek bizonyult már majdnem legyőzte Bobót, amikor váratlanul előugrott a párduc és egy karmolással elűzte a kígyót.
-Várj csak mondta neki a kígyó, tudod ennek még lesz következménye.
A párduc rámordult:
-Eredj innen, mondta. Ne lássalak többet.
A kígyó ezzel el is kúszott.
-Mi volt ez, kérdezte Bobó. Először egy kígyó karmaiba hozol, elárultál, azután megmentesz.
-Ne haragudj, de ezt nem értheted.
-Próbáld meg elmagyarázni, talán mégis megértem.
-Ezzel bíztak meg, hogy hozzalak el a kígyóhoz.
-Áruló, mondta Bobó.
-De zsaroltak, a kicsinyeimet elrabolták és fogva tartják.
-Akkor szabadítsuk ki őket, mondta Bobó, te is segítettél, én is segítek. Együtt sikerülni fog.
-Rendben együtt sikerülni fog.
-Kik tartják fogva a kicsinyeid?
-A krokodilok.
-Akkor hát irány a krokodilok, mondta bátran Bobó.
Így hát útnak indultak a krokodilok felé, hogy kiszabadítsák a párduc kicsinyeit.
A mentőakció
-Merre induljunk kérdezte Bobó?
-Csak kövess, van egy titkos alagútrendszer, amit csak a párducok ismernek, így tudnak észrevétlenül lopakodni. Ez az alagút elvezet a krokodilokhoz is.
-Rendben, mondta Bobó induljunk.
A titkos alagútrendszer valóban ott volt, ahol a párduc mondta és szerteágazóan vezetett minden irányba. A párduc azonban tudta az utat, biztos manccsal vezette Bobót. Hama meg is pillantották a folyót.
-Ott élnek a krokodilok, ott tartják fogva a kicsinyeimet, mondta a párduc.
-Jól van mondta Bobó. Elterelő akció kell. Én besétálok közéjük azzal, hogy azonnal adják vissza a kicsinyeket, mire rám támadnak én elfutok, te addig elmész a picikért.
-Jól van mondta a párduc.
Így is történt. Bobó bátran besétált a krokodilok közé, akik üldözni is kezdték, Bobó azonban már képzett dzsungelharcos pillanatok alatt elinalt előlük, így mire a krokodilok visszatértek a folyóhoz a párduc már el is vitte a kicsinyeit az alagútba. Később Bobó is megérkezett és boldogan üdvözölte a kicsiket. A párduc is nagyon boldog volt, sőt ráadásul még hozott is valamit.
-Képzeld, mondta Bobónak, találtam egy ládát, amiben kincset sejtettem, azt is találtam és átadott Bobónak egy baseball sapkát, így már akár otthon is érezheted magad.
-Köszönöm, mondta Bobó, aki rögtön fel is próbálta a sapkát, ami nagyon jól állt neki.
-Most hogyan tovább, kérdezte a párducot Bobó.
-Most elmegyünk valahova, akik segíthetnek nekünk.
-Rendben mondta Bobó.
Befejezés
Az alagútrendszeren keresztül a párduc hamar elvezette Bobót egy különleges helyre. Itt élt ugyanis a kutyák ősi törzse. Bobó nem akarta elhinni a párducnak, hogy találkozhat az őseivel akik még mindig a régi szokások szerint éltek. Nagy örömmel fogadták Bobót és a párducot is.
-Örülünk hogy megjöttél kiválasztott, már rég várunk rád.
Bobó is illendően köszöntötte őseit. Nagy ünnepséget rendeztek Bobó tiszteletére. Itt Bobó nem nagyon értette miért, de a törzs varázslója elmagyarázta neki.
-Az átok, mondta újra elérkezett és van egy kiválasztott, aki mindig a mi törzsünkből érkezik. Ez a kiválasztott te vagy. Neked kell az átokhozót elpusztítani.
Bobó nem hitte ezt el. Nem igazándiból az egészben. Az átokban, a dzsungelben, a mágiában. Ő városi kutya volt, nem hitt az ilyenekben. Az meg hogy pont ő lenne a kiválasztott na az aztán teljesen kizárt. Biztosan van valamilyen racionális ok gondolta.
-Idővel megváltozik a véleményed, mondta a törzs varázslója.
Az ünnepség sokáig eltartott, Bobót végül elnyomta az álom. Furcsa álmot látott. Látta magát kint a csillagok között, itt elé járultak a dzsungel szellemei, a növényevő állatok ősei a Föld a Nap szellemei, mind illően köszöntötték, utána ősi kutyákat látott, akik mind a régi kiválasztottak voltak akik szembe szálltak az átokkal, aztán egy fegyvert látott amit nem tudott pontosan kivenni, majd minden a homályba burkolózott. Bobó végül korán kelt mert indulni akart. A törzs varázslója útba igazította őket. Egy ősi templomot kellett megtalálniuk, ahol az átokhozó a rítust akarja elvégezni. Bobóéknak itt csapdákon kellett keresztülhaladniuk, rejtvényeket kellett megoldaniuk, de végül eljutottak a fő terembe. Bobó itt szemben találta magát ellenségével, nagy változáson ment keresztül. Kezdett hinni az átokban a dzsungelből kiáradó energiákban a varázslatban. Most már tisztán látott mindent. Az álom újra kitisztult előtte, tisztán látta az ősi fegyvert, amit aztán meg is tudott idézni maga előtt. Lesújtott a fegyverrel az átokhozóra, aki a fegyver ereje alatt összeomlott és elpusztult. Bobó a kiválasztott legyőzte az átokhozót és megmentette az állatokat. A Nap újra felkelt és visszatért a régi rend.
Bobó már nem volt városi kutya többé. Visszatérve idővel minden visszatért a régi kerékvágásba. Bobó kölyköket szült, akiket már kiengedett a dzsungelbe játszani.
Előhalottak
John egy afféle spiritiszta volt foglalkozása elég érdekes volt, élőhalottakra vadászott. Az élőhalottak ugyanis sem élők sem holtak nem voltak. Azok a lények voltak, akik élni már nem éltek, de a túlvilágra sem tudtak elköltözni a szellemvilágban rekedtek. Johnnak az volt a feladata, hogy felkutassa őket és visszaküldje őket a túlvilágra. Elég nehéz munka volt, de John szerette. Éjszaka dolgozott, mivel az élőhalottak ilyenkor voltak aktívak. Általában nem volt nehéz felfedezni őket az életükben lakott helyükre tértek vissza. Itt általában furcsaságok voltak fellelhetőek, mint például éjszakai sikolyok, hangok, elmenő áram. Ilyenkor az élőhalottak bolyongtak itt. John figyelte a temetéseket és az elhunytak élőhelyeit, ha furcsaságot érzett azonnal lépett. Megvoltak a jólbevált módszerek. Szentelt víz, kereszt, ezüst lőszer és több egyéb. John ugyanis látta őket és végezni is tudott velük. Most is egy ilyen helyre tartott. Felfigyelt a jelekre egy háznál és elindult vadászni. Nem is csalódott egy élőhalottra bukkant. Nem volt nehéz elintéznie a szentelt víz hatásos volt, de az élőhalott utolsó szavai visszacsengtek a fülében, még csak most kezdődik. John nem értette de rossz érzései támadtak miatta. De John tovább folytatta a munkáját. Egy nap azonban valami olyanra bukkant, amire nem számított, ilyet még nem látott. Az élőhalottak egy csoportjára és annak a főnökére, ilyen még nem történt, eddig csak egyedül jártak. Most csapatostul támadtak. John alig bírt velük, de nagy harc árán legyőzte őket, a főnök azonban elmenekült. John a következő napokban vadászott rá. Végül egy templomban lelte meg, itt keresett valamit, amit a markában tartott. Elmenekülni csak úgy tudott, hogy a papírost hátra hagyta. John megszerezte. Otthonában jó alaposan megvizsgálta, kiderült a papír még a Biblia előtti időkből maradt. Félelmetes volt, ami rá volt írva, arról szólt, hogy az élőhalottak visszatérnek a földre a Sátán akaratából. Ezt úgy akarták megtenni, hogy megszerzik a menyországba vezető út kulcsát, megszerzik a tudását és a Földön az összes halottat felélesztik és elfoglalják a Földet. Ennek a módja volt leírva rá. Valószínű az élőhalott is olvasta és így megszerezte a tudást. John visszament a templomba hátha talál valamit. Itt azonban szerzetesekre bukkant, akik eddig nem voltak itt. Kiderült ők őrizték itt a pergament. Angyaloknak hívták magukat és egy a kerúbok által őrzött földről jöttek. Ők őrzik az élők és halottak titkát. Az élőhalottak ezt a helyet akarták megtámadni. Már kevés idejük maradt felkészülni. Johnnak mindenképpen meg kellett akadályoznia. A kulcs azonban jól el volt rejtve, csak a papíroson volt rajta a megtalálásának a helye. John tudta az élőhalottak hol fognak támadni. John felkészült a támadásra. Az élőhalottak egy csoportja el is jött a kulcsért a visszatérő főnökkel együtt. John hatalmas harcot folytatott, de végül ő szerezte meg a kulcsot és elmenekült vele. Az élőhalottakat pedig a főnökükkel együtt visszaküldte a pokolba. A kulcsot magánál tartotta és nem adta ki senkinek.
Piszkos játékok
Smith órája korán csörgött, munkába kellett menni. Sietnie kellett, mert késében volt. Utazás közben az éjszakai álmán gondolkodott. Fekete ruhás alakokkal álmodott, akik őt követték. Nem tudta megfejteni kik lehettek azok. Munkájába érve azonnal munkájához látott. Meglepetten vette észre, hogy a munkahelyét ugyanazok a fekete ruhás alakok lepik el, akikkel álmodott. Főnöke pedig rá mutogatott, mire az összes fekete ruhás felé indult. Smith érezte menekülnie kell, előnye volt, jobban ismerte a munkahelyét mint az ellenfelei, így meg tudott lépni. Haza nem mehetett, mert gondolta figyelik. Régi otthonába ment így, ahol felnőtt. Meglepődött. A lakásban nem talált semmit, kipucolták. A falnak dőlve azonban felfigyelt valamire. Egy kép elmozdult. Jobban megnézte és egy titkos szobára bukkant. Az is ki volt pucolva, de az ott lévő asztal háta mögött egy képet talált, ami egy hegyet ábrázolt. Álmában már látta ezt a hegyet is, amit furcsának talált, hogy álmában egy barlangot is látott és az odavezető utat is látta. Hamar repülőre szállt és egyenesen Dél-Amerika felé vette az útját. Ott vezetőt bérelt és elindult Az Andok felé. Hosszú viszontagságos út során meglelte a barlangot és bement. Ott is fekete ruhás alakokat talált, de még valami mást is keltető gépekben kisbabákat és ijedten vette észre, hogy idegen, földönkívüli lényeket is. Nem tudta mit tegyen, de tudta menekülnie kell. Lassan kikúszott a barlangból és visszaindult Angliába. Itt nem kerülhette el, hogy felkeresse lakását. Lassan, bujkálva közelítette meg lakását, majd miután mindent biztonságosnak talált, bement a lakásába. Ezt is üresen találta, de volt ott egy levél az asztalon. A nevelőszüleitől kapta. Ők kérik ne haragudjon, nagyon sajnálják, ami történt. De tudnak segíteni, megadtak egy címet, amit kérték keressen fel, ott válaszokra lel. Smith fel is kereste a címet, ahol egy idős nő nyitott ajtót. Rögtön tudta miről van szó. Leültette Smitht. Válaszokat adott. Elmondta, hogy ő ápolónő volt ott, ahol Smith a barlangot találta. A kormány kísérletezett ott. Az embriók génjeibe földönkívüli géneket ültettek. Smith volt az első genetikai alany. Nevelőszülőkhöz adták és folyamatosan figyelték. Mikor kiderült, hogy jövőbe látó képessége van, ez magyarázza az álmait, el akarták fogni, de hála Istennek nem sikerült. Smithnek tovább kell menekülnie. Meg kell találnia a program vezetőjét. Így elfogatja magát. Itt találkozik a vezetővel, akivel beszél. Ő azután egy magányosan hagyott kastélyba zárja. Smith nem tud elmenekülni, de ekkor az idegen lényekkel álmodik, nem tudta kik azok, de ismét egy helyet látott. Smith nehezen megszökik. Megkeresi e helyet, ahol az idegen lényeket találja. Felébreszti őket hibernációjukból és mindent elmond. Az idegenek a barlangba akarnak menni elpusztítani azt. Smith oda vezeti őket, ahol nagy csata veszi kezdetét, de végül az idegen lények elpusztítják a barlangot és mindent, ami benne van. Smith megmenekül és visszatérhet korábbi életébe.
Feltámasztás
Egy kisvárosban sorozatos gyilkosságok történnek, de az a furcsa, hogy mindig másvalaki követi el a gyilkosságot és miután megtörténik az illető nem emlékszik rá, hogy mi történt, ezért a rendőrség egy misztikus ügyek után nyomozó rendőrségi munkatárs segítségét kéri. Az illetőt Johnnak hívják, aki el is vállalja az ügyet. El megy a kisvárosba és ott kibérel egy lakást és rögtön megkezdi a nyomozást. Eljön az éjszaka és John nem tud rendesen aludni, ezért úgy dönt, hogy kimegy a friss levegőre. A közelben egy erdő van, John úgy gondolja megnézi. Az erdőben bolyongva egy kis, üres házat talál meg, úgy gondolja, hogy itt megpihen, de miután elaludna zajokat hall és erős hangokat, nagyon megijed, menekülőre fogja a dolgot, de nem tudja merre meneküljön, ekkor azonban beleesik egy gödörbe. Kiderül, hogy egy alagúthálózatba pottyant, itt nem tudja merre menjen, de elindul az egyiken. Itt is hallja a hangokat így sietősre fogja a dolgot, a végén szinte szaladva menekül. Meglepetésére az alagút végén egy feljáró van, ami a helyi templomba vezet. John itt érkezik ki. John itt szürke csuhás szerzeteseket talál, akik egyben a helyi kolostor lakói is, de nem szólnak Johnhoz, hanem kitessékelik a templomból és John haza tud bolyongani az éjszakai rohanás után.
Másnap a nyomozást a helyi könyvtárban folytatja. Itt kikérdezi e könyvtárost, első sorban a kis kunyhó és a labirintus érdekli. A könyvtáros elmondja, hogy a viskóban egy gyilkos lakott, aki a kisvárosban gyilkolt, de nem tudják, hogy és soha nem sikerült rábizonyítaniuk a gyilkosságokat. A labirintusról semmit sem tud. Johnnak ez az információ elég is.
Ezután úgy gondolja érdemes elmenni a kolostorba is és kikérdezni a papokat tudnak e valamit. A kolostorban megengedik, hogy szétnézzen, de feltűnően elutasítóak Johnnal. John végül nem talál semmit és elhagyja a kolostort, de úgy gondolja érdemes megfigyelni a papokat, mert feltűnően gyanúsan viselkedtek. John nem is téved. Éjszaka a papok elhagyják a kolostort. John követi őket. A papok egy helyi házba mennek. Itt valamiféle rituálét csinálnak, de John megzavarja őket. A házban egy félig eszméletlen embert talál. Hívja a mentőket, akik megmentik az ember életét.
Másnap megvárja, amíg a papok elmennek és beoson a kolostorba. Felül nem talál semmit, de az alagsorban a falakon mindenféle gyilkos írásokat, bosszúról szóló feliratokat és átkokat talál. Bent egy szobában egy írást talál, ami a papoknak szól. Ez a papok valódi létének okát fedi fel. Kiderül, hogy a papok nem is igazi papok, a szerzetesrendet azért hozták létre, hogy bosszút álljanak egy régi ügyön. John egy névsort is talál, már egy új papíron. A névsorban már csak egy név van. Egy nő neve, aki a kisvárosban él. John azonban mást is talál a kolostorban. Egy ősi rituálé szövegét, amivel halottakat lehet feltámasztani, akik aztán más bőrébe is képesek belebújni. Johnnak össze áll a kép. A szerzetesek a gyilkost támasztották fel és mindig más bőrébe bújva követte el a gyilkosságokat a felsorolásban szereplő nevek ellen és már csak egy van hátra, az utolsónak olvasott nő neve.
Felkeresi a nőt másnap és elmond neki mindent. A nő nagyon megijed és kéri John segítsen neki. John számonkéri először a nőt vajon miért akarják megölni. A nő elmondja, hogy ez egy régi história. Évszázadokkal ezelőtt egy hajóval érkeztek volna az új városba, amin egy dúsgazdag család is utazott. A hajó többi lakója azonban megirigyelte a vagyonát és megölte őt, majd a hajót elsüllyesztve balesetnek álcázta a gyilkosságot, majd egymás között elosztották a vagyont, most ezeknek az utódai a vagyonból még itt élnek a városban, őket ölték meg. John úgy dönt segít a nőnek. Nem kell sokat várni éjszaka el is jön a gyilkos. John mivel misztikus ügyekkel foglalkozik ért a kísértetűzéshez is és felkészül arra, hogy elűzze a gyilkost. Mindenféle rúnát és jeleket rajzol, majd csapdába ejti a gyilkost, aki megint egy más személy alakját öltötte fel. A csapdába esett gyilkos menekülne, de Johnnak végül sikerül kiűznie a testből egy elpusztítja a kísértetet.
Az éjszaka véget ér és John végül beszámol a rendőrségnek a nyomozása eredményéről, akik le is tartóztatják a szerzeteseket.
De ja vue
John teljesen átlagos ember volt, egy gyárban dolgozott mérnökként és élvezte az egyedülállók békés életét. Családja nem volt még, bár vágyott rá. Egy nap azonban otthon olvasás közben egy furcsa képet látott maga előtt, de ja vueja volt és furcsán érezte magát, egy nyári pecázást látott maga előtt és azt hitte ez vele történt meg, vagy fog, nem tudta mi az a de ja vue. Először nem foglakozott vele, de később nagyon sokszor újra de ja vueja volt és furcsa képeket látott. Ennek utána nézett, bár nem sok mindent talált erről a témáról, de egy valamitől nagyon megijedt. Azt találta, hogy a de ja vue nem más, mint az, amikor az ember halála előtt lepereg az élete. John ettől nagyon megijedt, úgy gondolta, hogy vele is ez történik. Elkezdett figyelni a képekre, amik egyre furcsábbak lettek. Helyeket látott, ahol nem is járt, embereket látott, akiket nem is ismert. Olyan eseményeket, amik nem is vele történtek meg. John nehezen de rájött, hogy nagyon furcsán, de egy másik ember élete pörög le a szeme előtt. John nem értette, de ha hisz annak ,amit olvasott, ez az ember meg fog halni. Még nem tudta, hogy hogy és mikor, de John tudta meg kell találnia ezt az embert. Mivel ő maga nem járt ezeken a helyeken és nem is ismerte ezeket az embereket, de azért a helyeket felismerte. El is ment ezekre a helyekre és jó alaposan körbe nézett. Először az első de ja vue helyre ment el a tengerpartra és itt nézett körbe, sok mindent nem talált, de mivel egy házat is látott, úgy gondolta valaki tud neki segíteni. Az utcán megszólított egy embert és a házról érdeklődött. Furcsa mód az ember tudott benne segíteni. A ház egy nyaraló volt, ahová John el is ment. Itt nem volt senki így John belépett az ajtón. A falakon képeket látott, akiket már látott a de ja vueiban. John tudta jó helyen jár és talált egy embert, akit még nem látott. John nem volt biztos benne, de érezte megtalálta a férfit. Elment a helyi önkormányzatra és a lakás tulaja után érdeklődött. Itt megadták neki a címet és a tulaj nevét. A személy egy tanár volt, aki egy közeli falu iskolájában tanított. John hamar útnak indult, hogy felkeresse az iskolát. Itt megadták neki a pontos címet és John már ment is felkeresni a férfit. Az ajtót a képen látott férfi nyitotta ki és John elmondott neki mindent. A férfi nem hitte, de arról kérdezte vajon azt is látta, hogy hogyan hal meg. John válasza az volt, hogy nem. A férfi ezért elküldte, de John nem tágított, hanem a faluban maradt és várt. Nem is kellett sokáig, újra de ja vuet látott és látta, hogy a férfi egy utcai balesetben fog elhunyni. Elütik az utcán, biciklizés közben. John szaladt a férfihoz, de nem találta otthon. A szomszédok mondták, hogy biciklivel ment el a közeli boltba vásárolni. John rohant, ahogy csak bírt és egy közeli kereszteződésben meg is látta a bicikliző férfit, aki a piros ellenére figyelmetlenül akart átmenni az utcán. John kiszaladt az utcára és megállította a forgalmat, akik meg is álltak és a férfi biztonságosan átjutott a kereszteződésen. Mire átért látta, hogy piroson ment át, majd meglátta a megálló forgalmat és Johnt is. Megállt a kereszteződés végén és bevárta John, megköszönte neki a segítséget és elváltak. John most már nyugodtan tért haza és a de ja vuejai is megszűntek.
Északi sztori
Bobo ismét élvezte megérdemelt nyugalmát, de nem sokáig, mert a kutyatörzs varázslója ismét megkereste. Elmondta egy álmot látott, amiben egy másik kutyatörzs varázslója segítségét kéri. Bobonak északra kell utaznia és segítenie. Egy újabb átok gondolta Bobo, nincs nyugodalma ezektől a kutyának. De Bobo szedelőzködött és nyomban útnak is indult északnak. Hosszú út volt, de amikor megérkezett már várták. Bobonak furcsa volt, de a rá váró kutya elmondta, hogy a varázslójuk küldte, ő mindent tud. Bobo így megnyugodott és követte a rá váró kutyát. Hosszú volt az út, de megérkeztek az ott élő kutyatörzshöz és Bobo azonnal a varázslóhoz ment. A varázsló alaposan elmondott neki mindent. Elmondta, hogy réges-régen itt hatalmas aranyat találtak, de mivel ez veszélyeztette a kutyák nyugodt életét, ők ellopták a kincset és elzavarták az aranyat megtaláló embereket, akik megátkozták őket ezért, hogy egy nap beteljesedik az átok és a kutyatörzs elpusztul. A varázsló látta az északi fényt, ami vörössé változott és szellemek is elhagyták őket, ebből gondolja, hogy az átok most fog beteljesedni. És még egy probléma is van a közelben élő farkasok tudomást szereztek az aranyról és ellopták a törzs totemállatát, hogy ezzel zsarolják ki a kincs hollétét a kutyáktól. Bobonak mindjárt több problémával kellett szembe néznie, de úgy gondolta először a totemállatot szerzi vissza. Úgy gondolta, hogy mivel ő nem a törzs tagja, a farkasok nem számítanak rá. Így is történt Bobo nyugodtan besétált a farkasok közé és mivel azok nem tudták kicsoda nem bántották, de nem akarták engedni neki, hogy maradjon. Bobo megnyugtatta őket, hogy nem marad csak éjszakára, aztán továbbá áll. Éjszaka azonban Bobo kiosont és megkereste a totemállatot. Mivel az azt őrző farkasok nem láttak benne veszélyt megengedték, hogy megnézze. Bobo azonban elcsente a totemállatot és visszament a helyére. Másnap mikor a farkasok rájöttek a turpisságra Bobo már nem volt sehol, hanem visszavitte a totemet a törzshöz. Ezután az átok nyomába eredt, úgy gondolta, ha megtalálja a kincset, akkor az átok is megszűnhet. Úgy gondolta, hogy először ott néz körül, ahol az aranyat találó emberek laktak. El is vezették erre a helyre és Bobo körülszimatolt. Kutatása eredményre vezetett, mert elrejtve a padlózat alá egy térképet talált. A térkép azonban ketté volt tépve, és csak annyi volt rajta, hogy a közeli folyón fölfelé kell keresni az aranyat. Bobo el is indult fölfelé a folyón, de az veszélyes volt, minduntalan be akart szakadni Bobo alatt. Bobo jobbnak látta kimenni a partra, de ekkor meg a folyó tűnt el állandóan a szeme elől. Bobo riadtan vette észre, hogy eltévedt, már a térkép sem segített. Bobo rettenetesen fázott, majd el is ájult. Eszméletéhez egy barlangban tért, ahol medvéket látott maga körül. Elmondták nem kell félnie, nem bántják, ők segítenek neki. Elmondták, hogy tudják miért jött és tudnak segíteni. Náluk van a térkép hiányzó darabja, ők tépték ketté, hogy senki se találhassa meg. Ezt oda adták Bobonak,aki így már tudta, hol van a kincs. A térkép egy barlangba vezetett, ahová Bobo meg is érkezett. Itt azonban hirtelen mély álom borult rá és álmában szellemek látogatták meg. Elmondták ők őrzik a kincset és csak azt engedik a közelébe, aki érdemes rá. Bobnak ki kellett állnia a próbát, magával a halállal nézett szembe az kísértette meg. Bobo úgy döntött inkább meghal,de a kincset nem árulja el. Ekkor felébredt és a barlangban folytathatta útját, ahol meg is találta az aranyat. Tömérdek mennyiségű kincs volt ott, de Bobo jobbnak látta mindet eltüntetni. Hangos ugatásával, ami élesen visszhangzott a barlangban az beomlott és vele a kincs is oda veszett. Bobo boldogan tért vissza a törzshöz. Itt azonban újabb meglepetés fogadta. A farkasok ugyanis elfogták a törzset és a kincs lelőhelyét akarták megtudni. Bobo elmondta, hogy ő már megsemmisítette, senkié sem lehet. A farkasok erre bedühödtek és el akarták pusztítani a törzset. Ekkor azonban a szellemek visszatértek, medvék, rókák, szarvasok, madarak támadtak a farkasokra és elzavarták azokat. A törzs vezetője megköszönte Bobonak a segítséget és Bobo nyugodtan térhetett haza.
Szafari
Bobo élvezte legújabb életét a dzsungelben, de egy éjszaka álmot lát egy másik helyről, elmegy hát a kutyatörzs varázslójához és az álmáról kérdezi, aki megmagyarázza neki, hogy az álma egy másik kalandról szól, ami nagyon veszélyes számára, de muszáj elutazni egy másik országba, ahol nagy veszélyek várnak rá. Bobo így hát készülődik, hogy újabb kaland várjon rá. Gyorsan pakol és elindul egy újabb helyre. Hosszú utazás után megérkezik a szavannára. Nem tudja mit tegyen, de úgy gondolja érdemes előbb szétnézni, így befizet egy szafarira, hogy szétnézzen, de sajnos a szafari nem úgy sikerül, ahogy gondolja, bobo figyelmetlen és elszakad a csoporttól. Egyedül marad és nem tudja merre menjen, de hamar heves vihar támad és Bobo egy barlangban talál menedéket. Itt furcsa rajzokat vesz észre a falon. Bobo csodálkozva veszi észre, hogy egy kutyatörzset ábrázol a kép és középen egy írás, amit Bobo meg is jegyez. A vihar elvonultával Bobo kimerészkedik a barlangból, de kint furcsa mód oroszlánok fogadják és nem jó kedvvel. Bobot megijesztik elmondva azt, hogy itt a cicusok kergetik a kutyákat, szóval jobb ha fogja magát, összepakol és hazamegy. Bobo végül megszabadul és elindul hazafelé. Útközben azonban hiénakutyák támadnak rá és Bobot csak Szuffa a gepárd tudja megmenteni. Bobo megköszöni neki, de nem tudja, hogy miért mentette meg. Szuffa elmondta azért, mert látta, hogy az oroszlánok megfélemlítették és már elege van az oroszlánok uralkodásából. Útközben elmondja, hogy furcsa dolgok történnek a szavannán. Bobo érdeklődik utána mi az. Szuffa elmondja, hogy a közeli ásatáson furcsa dolgok kerültek elő, amire az oroszlánok rátették a kezüket és egy haláleset is történt egy ártatlan állatot öltek meg és senki nem érti miért. Bobo úgy dönt nyomozásba kezd. Szuffát megkéri vigye el az ásatáshoz, mert ott akarja kezdeni a nyomozást. Szuffa el is viszi. Bobo legjobb érzékszervével kezd nyomozni az orrával. Ki is szagol valamit. Ásásba kezd és talál is egy könyvet. Szuffa segít neki elolvasni, mert azt az ő nyelvükön írták. A könyv csupa fekete mágiával volt tele és arról szólt, hogy réges-régen élt itt egy nagy hatalmú úr, aki zsarnokoskodott az állatok felett, de végül az állatok elzavarták, de a nagy hatalmú úr megátkozta a világot, hogy elpusztítja azt egyszer. Bobo rájött, hogy mindaz ami történt az átok megvalósulását jósolja előre. Bobo azonban arra is rájön, hogy a könyv egy titkot is tartalmaz a sorok mögött. Rájön a barlangban olvasott szöveget a könyvre olvasva a könyv felfedi titkát. Ebből kiderül, hogy van egy kulcs, amivel egy titkos barlangot kinyitva az ott található fekete mágiát elpusztítva megszabadulhatnak az átoktól. Bobo tudja meg kell lelni a kulcsot. Eközben azonban más is történik. Valakik elzárták a folyót, ami miatt az állatok nem jutnak ivóvízhez. Bobo kideríti, hogy a krokodilok voltak, akik védik is a gátat. Bobo elindul, hogy segítsen, útközben azonban rájön a folyó elzárásának titkára, mivel a folyó medrében van a kulcs elrejtve és a krokodilok is keresik. Bobo azonban Szuffával együtt és a könyv segítségével hamarabb találja meg a kulcsot és amíg a krokodilok keresték a folyó gátját is sikerül kinyitni így újra van vizük az állatoknak. Bobo a kulcsal újra az ásatáshoz megy és meg is találja a titkos alagutat, aminek a végén kinyitva azt, már az átok beteljesülésének végét látja. Olyan élőhalottakat feltámasztását látja, akik el tudják pusztítani a szavannát. Bobo újra a könyv valódi titkához fordul, azt felfedve rájön, hogy az ásatásról ellopott tárgyakat kell elpusztítani. Bobo nagy harc árán Szaffával meg is tudja ezt tenni és legyőzve a szertartást végző oroszlánokat elpusztítja az élőhalottakat így megmentve a szavannát és minden állatát. Bobo nyugodt szívvel távozik és tér haza. Élvezve, hogy újra egy nagy kaland végére ért.
Vámpírok városa
Lili egyedül érkezett egy álmos kisvárosba tanítónőnek. Sokáig jól érezte magát a városban és a munka is jól ment egy idő után azonban azt érezte mintha fig yelnék minden lépését, nem értette hogy lehet és miért, de elkezdett félni. Nagyon odafigyelt minden lépésére, ügyelt senki ne vegyen észre rajta semmit. Közben megismerkedett egy férfival Smithel, akivel jó kapcsolata lett, csak vele merte megosztani a félelmét. Smith sokáig hallgatott, majd elment. Lili nem tudta mi tévő legyen, de már annyira félt, hogy el akarta hagyni a várost, ekkor azonban váratlanul beállított Smith, aki kérdőre vonta mit csinál. Lili nem értette honnan tudja, hogy el akarja hagyni a várost, úgy érezte Smith olvas a gondolataiban. Lili menekülőre fogta Smith utána ment de Lilinek sikerült elszöknie. Egy elhagyatott házban talált menedéket. Itt azonban éjszaka furcsa hangokat hallott, mintha nem lenne egyedül, hirtelen úgy érezte megszállják a lakást, vámpírok törtek rá. Az egyikük Smith volt, aki kérdőre vonta megint mit csinál. Elmondta, hogy ők vámpírok és emberi alakjukban tudnak a gondolatokban olvasni és kezdettől figyelték Lilit. Éjszaka változnak át és emberekre vadásznak. Ez mindent megmagyarázott. Lili nagyon félt, de volt ereje elmenekülni. Ki az erdőbe. A vámpírok azonban ráeresztették a vérfarkasokat kint az erdőben. Lili őrülten rohant előlük, mire egy folyóba esett. Átúszva a másik partra nem tudta mi tévő legyen. Hajnalodott így Lili megúszta a vámpírok támadását. Az erdőn túl azonban a városi embereket látta, akik az egész környéket lezárták, nem akarták elengedni Lilit, nehogy kiderüljön a város titka. Lili visszafordult a városba. Először a templomba ment ott, de ott csak halottak kísérteteit találta, rémülten menekült ki. Innen a temetőbe jutott, ahol élőhalottak támadtak rá, Lilinek nem volt választása, mindenáron menekülnie kellett. A várost teljesen lezárták. Lili csak a levegőben tudott elmenekülni. Egy karót készített és szenteltvizet vett magához ezzel próbált eljutni a repülőtérre. Hatalmas harc árán el is jutott a reptérre itt segítséget kért, egy repülőt, ami elviszi innen. Éjjel azonban nem volt járat, túl kellett élnie az éjszakát. Egész este küzdött a vámpírok ellen, mire hajnalban megérkezett a gép. Lili kirohant a csarnokból, ahová a vámpírok már nem tudták követni. Felszállt a gépre és teljesen kimerülten elhagyta a várost.
Űrlények támadása:
John egy egészen átlagos magánnyomozó volt, de állandó kínzó álmok gyötörték, nem tudta miért. Egy nap azonban minden megváltozott. A föld sorsa volt a tét és neki kellett megmenteni. Az űrlények minit kiderült belülről támadtak. Már régen köztünk éltek és most mindent titkukra fény derült. Megtámadták a földet. Gondolatokkal kommunikáltak és gondolatokkal irányították az embereket zombikká téve őket. Csak Johnra nem hatottak. Nem tudta miért. Egy nap azonban, miközben a házában bujkált egy titkos ajtót fedezett fel, ahol az édesanyja leveleit találta meg, ebből kiderül, hogy édesanyja egy űrlényhez ment feleségül, akivel nagyon szerették egymást. Kiderült, hogy John félig űrlény ezért nem tudnak hatni rá az űrlények a gondolataikkal, ezért üldözték. Az anyja levelei között talál olyat is, amik nyomra vezethetik Johnt. Johnnak követnie kell az anyja által hagyott nyomokat. Miközben a zombi emberek támadása közepette kell keresni a nyomokat, az anyja az apja sírjához vezeti őt, ahol John megtalálja az apja segítségét. Ő űrlény volt, de megszerette az embereket és segíteni próbált nekik. Leírta, hogy éjszaka, amikor feljön a hold sebezhetőek a gondolatok által. Leírta azt is hol található a főhadiszállásuk. John fel is kereste a helyet és éjszaka, amikor a Hold fent volt harcba szállt a vezetőjükkel. Az űrlények vezetője gondolatai által próbált harcolni, de mivel a Hold fent volt, ez nem sikerült neki, John saját gondolataival könnyen legyőzte. Mivel minden az űrlény a vezetőtől függött, halála után el is menekültek a Földről. Az emberekbe vissza tért az élet és megmenekültek.
Az életed a tét:
A Földet leigázták a késői jövőben és rabszolgaságra kényszerítették. Egy bizonyos ásványt kellett bányászniuk a Földön a harcos űrlényeknek. A harcosok azonban lehetővé tették, hogy a legjobb földi harcosnak szabadságot adjanak, ha bebizonyítja, hogy ő a legkiválóbb, ezért egy játékot szerveztek, amin mindenki megmutathatja erejét. Azzal a feltétellel azonban, hogy ha nem sikerül a pályákat teljesíteni, akkor az életükkel fizetnek a játékosok. Senkinek sem sikerül, a játék során, csak vesztesek vannak. Ez nagyon dühíti a játékosokat, de nem tudnak mit tenni. Smith is jelentkezik a játékra. Ő a legerősebb földi ember, ezért a földiek nagy reményt fűznek hozzá. Smith annyira jól teljesít a pályákon, hogy az űrlények nem tudnak mit csinálni. Megzsarolják Smith, hogy elrabolják a feleségét, e ő kiszabadul és segít Smithnek egy pályán tovább jutni, amin az űrlények csalni akarnak. A földi emberek a csalások miatt őrjöngenek és felkelést szerveznek. Smithnek már csak egy pályát kell teljesítenie. A pálya végén a pálya főellensége helyett azonban magával az űrlények vezetőjével kell megharcolnia. Nagy a küzdelem Smith maga is jó harcos, de az űrlények vezetője még nagyobb. A csalás miatt a lázadás már nem tartható kordában. A földi emberek betörnek a játéktérre és megölik az űrlények vezetőjét. Ezután már nincs mit tenni. Smith a lázadás élére áll, és legyőzik az űrlényeket.
Kezedben a múlt:
A földön rájöttek az időutazás titkára és egyből az élet kezdetének kialakulását veszik célba. Abba korba utaznak vissza, amikor az élet kialakulhatott. A tudósok azonban furcsaságokat tapasztalnak. A Földön, ahová érkeznek nincs élet, van viszont egy hatalmas hasadás a földön, amit végig nyomoznak, ekkor azonban egy hatalmas csarnokba érkeznek, ami elvezeti őket egy másik dimenzióba, ahol idegen technológiát találnak. Itt rájönnek, hogy innen származik az élet. Megtalálják a DNS-t, megpróbálják hazavinni, de eközben megrongálják, de nem foglalkoznak vele. Hazatérve azt tapasztalják, hogy az élet megváltozott a földön és nem emberek, hanem zombik uralják a földet. Rájöttek a tudósok, hogy csak a DNS megváltozás miatt lehetséges ez. Az időutazás sem lehetséges már, mert hazajövet a kabin megsérült. A tudósoknak vissza kell változtatniuk a DNS-t. Újra meg kell találniuk a hasadást és helyrehozni a DNS-t. Ez nem könnyű, mert zombik hadseregeivel kell megküzdeniük. Azt sem tudják merre keressék a hasadást. Az DNS-t létrehozó űrlények azonban segítenek és elvezetik őket a hasadáshoz. Itt az űrlények megígérik, hogy visszaviszik a múltba a DNS-t és visszaváltoztatják azt eredeti állapotába. A tudósok miután kiérnek a hasadékból azt tapasztalják, hogy a zombik eltűntek, de emberek még nincsenek. Rájönnek, hogy az újbóli emberek megjelenésére még várni kell, amit csak az evolúció végezhet el.
Tudom mire gondolsz, én vagyok az ördög
Hat jó barát Smith a biológus és a rovarokkal foglalkozó, John az autóversenyző, Thomas a meteorológus, Derrick az ezoterikus hívő, Kelly az egyedüli hölgytag és a találkozó szervezője Miquel az orvos, egy éjszaka a temetőbe mennek, hogy megidézzék az ördögöt. A szertartást elvégzik, azonban nem történik semmi így hazamennek. Másnap éjszaka, Smith a biológus kaparászást hall a falakból, de nem tudja mi az. Annyira idegesíti, hogy kibontja a falat, ahonna ömleni kezdenek a rovarok és elevenen felfalják Smith. A többiek értetlenül állnak az eset előtt, nem értik, hogy került oda a sok halott rovar teteme, de nagyon megijednek. Másnap Thomas a meteorológus éjszaka tart haza a munkájából és az időt fürkészi viharokra számít, ezért sietni kezd, de nem elég gyors, hamar hatalmas vihar kerekedik és egy villám pont Thomasba csap, aki azonnal meghal. A többiek ismét értetlenül állnak az eset előtt, de már kezdenek rettegni. Harmadnap John az autóversenyző éjszaka az autójával száguldozik és a haláleseteken gondolkodik, de megunja, „Ördög vinné” gondolja, mire jön is ez felelet „Ahogy akarod” és az autója felett átveszi az uralmat az ördög és villámgyorsan száguldozik a forgalomban, majd teljes sebességgel egy oszlopnak vezeti az autót, amibe John bele is hal. Halála előtt azonban még küld egy üzenetet Miquelnek azzal, hohy az ördog minden gondolatukat ismeri és meg akarja ölni őket. Miquel gyorsan fel is keresi a többieket, de nem éri el őket. A félelmekkel küzdő, ezért az ezoteriához segítségért forduló Derrick ugyanis elmegy egy ezoterikus helyre, ahol meglepetésére már várják. Egy hölgy bevezeti egy szobába, ahol egyedül hagyja. Itt Derrrickre szellemek támadnak, akik minden félelmével szembesítik. Derrick annyira fél, hogy egy pisztollyal, amit mindig magánál hord agyonlövi magát. Miquel Kellyt sem éri el, akit félénk és mindenhol bántanak, de most megszállja az ördög és fúriává válik. Mindenkire rátámad, aki csak bántotta, és már azokra is akiket nem is ismer, ezért az elemgyógyintézetbe szállítják, de útközben kiugrik a mentő autóból és egy érkező autó elüti. Miquel erre úgy dönt, hogy elmegy a temetőbe és visszacsinálja az esetet, de itt a halottak, akik Miquel kezei között haltak meg feltámadnak és Miquel hiába próbál menekülni magukkal viszik a pokolba.
Végtelen háború
A Földön borzalmas dolgok történnek a víz vérré válik és ihatatlanná válik, az állatokat legyek lepik el és a hús ehetetlenné válik, vírusok terjednek a levegőben, és élők tűnnek el csak úgy, de a legrosszabb még nem következett be. Csak egy ember képes a kinyomozására John az okkultista nyomozó, aki mindent tűvé tesz, hogy megfejtse ennek a titoknak az okát, de nem jár szerencsével. Egy este azonban egy angyal látogatja meg, aki elmondja, hogy mindez a szörnyűség a pokolból jön. Ad neki egy kulcsot, amiről elmondja, hogy még a pokol megalkotása előtt épült egy templom, annak a kulcsát kapja meg, ott rejtőzhet az igazság, de ő mint angyal nem léphet be oda, de elvezeti odáig Johnt. Kihalt, elátkozott tájakon mennek keresztül, ahol maguk is az átok hatása alá kerülnek, szörnyetegek területein mennek keresztül, rémálmok erdejein kell megtalálniuk a kiutat. Nem csoda, hogy itt alkottál meg a poklot, de a templom mindennél ősibb volt. Ide csak John mehetett be. Itt a falakon írások voltak, elsősorban a pokol megalkotásáról szóltak és urának a Sátánnak a megszületéséről és mindarról a harcról, amit a mennyország ellen folytat. Egy sor azonban a mostani esetekről szól. Leírja mindazt, ami a Földön történt és történni fog, a végső csapást, amikor a holtak kikelnek a sírjaikból és az élőkre támadnak. John ennyit tudott meg, ezzel kell visszatérnie. Az angyal visszaviszi a Földre, ahol már be is következett mindaz, amit John megtudott. A holtak életre keltek és gyilkolják az embereket. Az angyal John segítségét kéri továbbra is. John el fog egy élőholtat és megszabadítja a testét a szellemétől, békét ígérve neki. A szellem el i mondja mi történt velük. A Sátán legújabb terve ugyanis az volt, hogy létrehozott egy sötét bolygót, ahol is azt ígérte az embereknek, hogy békességben élhetnek még jobban mint a mennyországban. De itt az emberek nagyot csalódtak, mert aljas praktikákkal szolgaságba fogta őket és seregeket képzett ki belőlük, visszaküldve őket a Földre, hogy sírjaikból kikelve élőhalottkéntrátámadjanak az emberekre. John szabadon ereszti a szellemet, aki békével távozik a mennyországba. Johnnak rá kell jönnie hogyan győzze le az ellenséget. Mindent elmond az angyalnak amit megtudott ő megígérte, hogy segít, de vissza kell mennie a mennyországba és lemondania mindent. Miután visszajött, elmondta, hogy a mennyország háborúra készül a sötét bolygó ellen, Johnnak segítenie kell. John minden tudását előveszi és felkészíti a mennyországot a harcra, de van még egy feladata. A Sátánt neki magának kell a pokolba visszaküldenie. A harc kezdetét veszi, a mennyország el is jut a Sátán főhadiszállásáig, de ide csak John léphet be. A Sátán három dolog védelmezi, egy pokoli ige, egy soha nem látott szörnyeteg, és egy jel, amit Johnnak fel kell törnie. John sorra végeznie kell ezekkel. Az igét magával a Bibliával végzi, a szörnyeteget egy világ előtti hadvezér kardjával győzi le, a jelet mágikus praktikákkal tünteti el, ezzel maga a Sátán is megsemmisül. A bolygó elpusztul és a rend visszaáll. A jelek eltűnnek a Földről és a halottak visszatérnek a sírjaikba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése