Forgatókönyv

Csillagháború

 Az űrt már betelepítették, egy galaktikus birodalom ural mindent. Kikísérleteztek egy bombát, amivel az embereket el tudják pusztítani, minden bolygón. Ezzel tartják sakkban az egész univerzumot. A bomba azonban nem sikerült egészen jól, mert nem pusztította el az embereket, hanem zombikat hozott létre, ezért a birodalom katonákat küld minden bolygóra, hogy megsemmisítse a zombikat. John is egy ilyen bolygóra küldik harcolni a zombik ellen. Különféle lények különféle zombivá válnak. John folyamatos harcban van városról városra járva pusztítják a zombikat, John azonban felfigyel bizonyos jelekre. Ugyanis nemcsak a zombikat kell pusztítania, hanem más feladatokat is kap az osztagával együtt. Parancsot kap az a föld mélyének a felkutatására is, ezeket a feladatokat is el kell látnia. Egyik bevetése során különleges jeleket lát, amiket még nem tud értelmezni, de nem jelenti. Bevetései során felfigyel rá, hogy ezek a jelek máshol is megjelennek. John felfedezi, hogy értelmes élet van a bolygón. John követi a jeleket, amik mint kiderülnek koordináták, amik alapján John fel tudja venni a kapcsolatot az bolygón maradt nem zombivá vált értelmes emberiséggel. Kiderül, hogy ezek az emberek felfedezték a bomba hatásának a megszüntetését és a birodalom azért küldte Johnékat erre a helyre, hogy elpusztítsa a felfedezést, és a túlélőket, mert akkor a birodalom elbukna. John a lázadók közé áll és harcot folytat a birodalom ellen. Sikerül a harcot megnyerni és a birodalmat legyőzni. Az ellenszert az egész univerzumban elterjesztik és a birodalom elbukik.

Bobó kalandjai

Bobó a fiatal dalmata kutyalány későn kelt, hiszen városi kutyalétére nem kellett korán kelnie és a családja sem keltette fel korán reggel. Ébredés után elment a dolgára, reggelizett ivott, majd kiment bámulni a várost ahol lakott. Hamar megjött a gazdija is. Bobó megörült, hiszen így elindulhattak mindennapos szokásos körútjukra, amit Bobó annyira szeretett, hiszen így bekóborolhatta az egész várost, más kutyákkal találkozhatott, játszhatott a gazdival és más kutyákkal is. A legjobb azonban az egészben az volt, hogy a gazdijával elmehettek shoppingolni. Először is végigjárták az összes butikot, hogy Bobónak megfelelő új ruhát találjanak. Bementek az első kutyus üzletbe ahol volt mindenféle menő ruha, Bobó azt sem tudta milyen ruhát válasszon. Volt ott mindenféle színű, formájú ruha. Bobó sokáig próbálgatta a ruhákat, mire talált egy megfelelőt, nagyon kényelmes volt a számára és a formája is nagyon tetszett neki. A gazdija látta mennyire tetszik Bobónak a ruha ezért meg is vásárolta neki. Bobó gyorsan magára is öltötte a ruhát és ebben pompázva mentek tovább a gazdájával a napi körútra. Vásárolni a gazdi is vásárolt de neki több üzletbe is be kellett menni ezért Bobó sok üzletbe ment be. A gazdája is sokáig válogatott, de végül ő is talált magának való ruhákat, így hát most már nem maradt más hátra csak a játék a tengerparton. Nem tartott sokáig az út a tengerpartra, hamar oda értek. Bobó kedvenc játékával kezdtek. A gazdi egy labdát dobott el és azt kellett visszahoznia, sokáig játszották ezt a játékot, Bobó ki is fáradt. A végére még azért volt ereje egy kis kötélhúzásra, amiben természetesen ő nyert. Ezután Bobó elment játszani a többi kutyával. Volt ott egy különösen jó barátja, vele sokat futkározott fel és alá. Végül teljesen elfáradva odament a napozó gazdijához és lepihent. Legalább egy órát pihent, maikor is a gazdi úgy döntött, hogy hazamennek. Bobó boldogan követte gazdiját, szinte húzta maga után úgy mentek hazáig. Itt Bobó már teljesen kiéhezve boldogan ebédelt, majd el ment a délutáni sziesztájára. A gazdi bekapcsolta neki a televíziót is, amire Bobó hamarosan el is aludt. A délelőtti séta teljesen kifárasztotta. Későn ébredt, majd kiment a konyhába, itt már itthon volt az egész család, ő boldogan üdvözölt mindenkit a család is nagyon boldog volt. Bobó evett valamit majd még kiment futkározni az udvarra, majd este, mikor már teljesen fáradt volt, bebújt a takarója alá és lefeküdt aludni. Így teltek Bobó a városi kutyalány élete, boldog volt és nagyon szerette az életet. A még gyerek gazdájával így éltek ők boldog életet. Egy nap azonban valami megváltozott. A nagy férfi, kisgazdája apukája este nagyon ideges volt. Bobó nem értette mi történik. A kislány megpróbálta elmagyarázni neki.

- Bobó mondta neki. Apát áthelyezik egy másik helyre, de oda nem vihetünk magunkkal, de leviszünk a rokonokhoz vidékre, ott is nagyon jó helyed lesz.

Bobó nem nagyon értette, de érezte valami nem jó fog történni. Másnap reggel reggeli után nem mentek shoppingolni, hanem Bobót felrakták egy nagy autóra. Bobó vonyított, de nem tehetett semmit, szomorúan megadta magát a körülményeknek. Sokáig utaztak, míg végül a teherautó megállt. Bobót kivették a kocsiból, így Bobó először tudott szétnézni. Rémülten konstatálta, hogy a városból vidékre, egy Dél-Amerikai faluba került.

Bobó vidéken

Bobó fáradtan nyitotta ki a szemét és szomorúan konstatálta, hogy mindaz ami vele történt nem csak álom volt. A ház ahová került ugyanaz volt és az udvar sem változott. És távoli tájképként maga a dzsungel terült el. Bobó először enni akart, de ez bizony nem a városban kapott étel volt, hanem valami moslékféle ennivaló, talán a maradék. Bobó kissé émelygett. Szerencséjére azonban nem volt megkötve így nyugodtan sétálgathatott le fel a ház udvarán. Bobó nem emlékezett, hogy szétnézett volna korábban, ezért Bobó úgy döntött, hogy szétnéz az új helyen. A házhoz egy hatalmas terület is tartozott. Bobó ennek a felderítésével kezdte. Ahogy kiment a kertbe először is azt vette észre, hogy egy kis veteményes van a föld elején. Bobó nem tudta miket, de sok mindent termesztettek itt. Jó alaposan szét nézett, de nem ismert fel semmit, ezért tovább ment, kiment a kiskertből és egy nagyobb terültre jutott, ahol valami nagyobb táblában valami ismeretlen növényt termesztettek. Bobó úgy gondolta elnéz a végéig. Sokáig kellett gyalogolnia mire a végére ért, de látszott, hogy ez a fő növény, amit termesztenek. Bobó a végén épületeket vett észre, gondolta megnézi azt is. Itt azután hatalmas meglepetés érte, ugyanis az épület egy ól volt tele állattal, akik rögtön meg is szólították:

-Hát te ki vagy? Kérdezte a kakas, aki beszéd közben szaporán kapirgált.

-Hát nem tudod, mondta a kacsa, ő az új fiú aki az este érkezett.

-Honnét érkeztél? Kérdezte a szamár

-A nagy városból mondta Bobó.

Erre nagy vihogás lett a válasz.

-Na akkor jól megjárhattad, ha ide kerültél, mondta a ló.

-Miért jártam volna meg? Kérdezte Bobó.

-Majd megtudod. Mondta a ló.

-Ez bizony egész más hely, mint a nagy város. Mondta újra a ló.

Bobó émelygett, nem érezte jól magát, az állatok csak nevettek, Bobó nem tudta mi tévő legyen. Ekkor azonban belépett valaki az ólba, egy ember. Na végre gondolta Bobó, egy ember ő biztos rendes lesz, mivel Bobó eddig emberek között nőtt fel. Az ember amúgy is szimpatikusnak tűnt Bobó számára, napbarnított arca szelíd arckifejezése magához vonzotta Bobót.

-Na, végre megvagy, szólt az ember, már rég óta kereslek, én Jose vagyok te meg akkor Bobó. De bizony ha így elcsatangolsz meg foglak kötni, meg bizony. Na gyere csak, hagy nézzelek. Azzal magához ragadta Bobót. Hát elég vékonyka vagy, meg kicsi is de majd bele szoksz a munkába. Elsődleges feladatod az lesz, mint minden kutyának, hogy a házat őrizze, bizony itt nem lesz játék. Minden nap körbe járod az egész házat, megugatod és elzavarod aki nem ide tartozik, éjszaka meg a ház előtt őrködsz. Érted?

Bobó szédült, de azért bólogatott.

-Kezdheted is most már - mondta az ember.

Bobó azt hitte elájul.

-Na lódulj, mondta az ember.

Bobó nehezen de végül megmozdult. Elindult, hogy teljesítse a feladatát. Hosszú napoknak kellett eltelnie, hogy megszokja új helyét, de nagy nehezen beleszokott a feladataiba, ebben segített neki a többi kutya is, akik a faluban éltek és akikkel éjszakánként beszélgetett. Kiderült, itt már csak ilyen az élet. Minden nap a házat őrizte, amiért megkapta a maradékot.

Az átok

Így teltek Bobó mindennapjai és mint mondtam egyetlen öröme az éjszakai ugatás volt. Mindennapi dolgokról ugattak:

- Boldog élet ez, szólt az egyik kutya, megkapjuk az ételt egy kis munkáért, úgy sincs sok minden veszélyes dolog a környéken.

-De a dzsungel!- szólt a másik.

-Hát igen az veszélyes hely, de nem kell tőlük tartani. Ők nem jönnek ide, mi nem megyünk oda. Ennyire egyszerű.

Bobó végeláthatatlanul hallgatta az ilyen beszélgetéseket, de elhatározta, hogy a dzsungelbe ő sem megy.

Egy nap korán kelt, hamar el akarta intézni munkáját majd pihenni, de ahogy az állatok óljához ért nem talált ott senki sem. Nagyon csodálkozott mi lehet ez, fogalma sem volt mi történhetett az állatokkal. Ki akarta deríteni, ezért arra vállalkozott, hogy elhagyja otthonát és ott néz körbe. Először csak kis kört tett, de így sem talált senkit. Talán messzebbre csatangoltak el, gondolta magában, ezért messzebbre merészkedett. Itt sem talált senkit, ezért eldöntötte, hogy körbejárja az egész falut, itt azonban csak kutyákkal találkozott. Csak ők maradtak azt vette észre Bobó. Gondolta megszólít egyet.

-Te, szólt hozzá közvetlenül, nem tudod mi történt az állatokkal a környéken.

-Eljött az idő, válaszolta a kutya, nekünk menekülnünk kell tedd te is azt, mondta neki.

-Miért? Kérdezte Bobó.

-Ha tudni akarod, menj le a csatornába ott találod a patkányok vezérét ő el tudja mondani, ő neki nem kell félni.

Bobó nagyon furcsállotta a dolgot, de elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Nekiindult és hamar a csatornalejáróhoz ért. Itt minden bátorságát össze kellett szednie, de azután nagy bátran elindult. A csatorna koszos volt és büdös, Bobó émelygett, de haladt tovább. Ahogy beljebb ért fura zaj ütötte meg a fülét, később rájött, hogy ez zene. Beljebb haladva hatalmas buliba érkezett. Rettenetesen meglepődött, mindenféle vadállat bulizott ott. Hamar rátalált a patkányra is de ő mint a parti királya persze észre sem vette őt. Bobónak fel kellett hívnia magára a figyelmet. Tudok én bulizni gondolta és legjobb formáját elővéve táncba kezdett. Mind jobban belejött, annyira, hogy még a patkány is felfigyelt rá, Mint a parti vezére magához hívatta. Bobó készségesen ment is.

-Ki vagy? kérdezte a patkány.

-Bobó és azért jöttem, hogy kiderítsem hová tűntek az állatok a faluból.

-Aha a faluból jöttél és hogy hogy nem menekülsz.

-Az állatokat védelmezem és ki kell derítenem hová tűntek.

-Hát nem ismered az átkot? Kérdezte a patkány.

-Korábban nem itt laktam pirult el Bobó.

-Hát akkor elmondom, hogy legyen időd elmenekülni. Réges-régen vadállatok és növényevők békésen éltek együtt, de az egyik vadállat többet akart. Azt akarta, hogy a vadállatok uralkodjanak a növényevők felett. De jött egy kiválasztott és legyőzte őt. Ő megígérte, hogy minden ezer évben, amikor a Hold eltakarja a Napot eljön és újra a vadak fognak uralkodni. Ennek most érkezett el az ideje. Az állatokat elrabolták a faluból és Napfogyatkozáskor feláldozzák őket. Ezt ünneplik most itt a vadállatok Nektek kutyáknak, akik az állatokat védelmezték menekülniük kell. Tedd te is ezt. Bobó többet hallott, mint akart, hitte is az átkot nem is, de elhatározta, hogy el nem menekül. Bódultan indult el nem tudta merre menjen, amikor is egy fekete párduc akadt az útjába

- Gyere velem, majd és segítek neked megtalálni az utat, mondta.

- Bobó bódultan követte.

Bobó és a dzsungel

Miután kijutottak a szórakozóhelyről beszédbe elegyedtek.

-Miért segítesz nekem? Kérdezte Bobó, hiszen te is vadállat vagy.

-Én magányos farkas vagyok, nem tartozom senkihez sem, mondta a párduc. Egyedül élek és igazság szerint megkedveltelek.

-Nem is ismersz, mondta Bobó.

-De láttalak táncolni, mondta a párduc, és nagyot nevetett. Segítek neked. Tudok egy biztonságos utat, már biztos üldöznek téged. Gyere siess.

Bobóék gyorsan haladva elhagyták a csatornát és a fekete párduc elvezette Bobót a biztonságos rejtekhelyére. Itt Bobó hamar mély álomba szenderült, míg a párduc őrködött álma felett.

Bobó bódultan ébredt riadtan nézett körül. Egyáltalán nem a megszokott közeget látta. A dzsungelben volt. Kiment a párduchoz.

-Hogy kerültem ide kérdezte? És mit keresek itt?

-Utánam jöttél, mondta a párduc. És biztonságba helyeztelek. Most pedig készülődj, indulnunk kell.

-Én a dzsungelbe, mondta Bobó, soha.

-Akkor hogy akarod legyőzni az átokhozót.

-Nincs valami más lehetőség, kérdezte riadtan Bobó?

-Nincs. Én elvezetlek az átokhozóhoz, te pedig megmentheted a barátaidat, ha legyőzöd őt, de csak a dzsungelen keresztül mehetünk.

-Hát jól van induljunk, mondta Bobó.

-Rendben mondta a párduc. Csak még előtte reggelizünk és ételt tett Bobó elé.

-Ez is a dzsungelből van, kérdezte Bobó?

-Onnan.

Bobó elég finnyásan, de megette. Igazság szerint még ízlett is neki. Miután megreggeliztek útnak indultak. Először egy mocsáron kellett keresztül kelniük, liánokon lóbázva haladtak volna a mocsár felett, ha Bobó nem ment volna neki minden fának, ami csak az útjába akadt. Ezután a bozótos következett, ami tüske volt, mind megszúrta Bobót. Ami inda nőtt a dzsungelben abba mind beleakadt, végül a folyón való átkelés a folyóban való kikötést jelentette. Nagy nehezen azonban megérkeztek arra a helyre, ahová a párduc el akarta vinni. Itt azonban nem volt semmi és a párducnak is nyoma veszett.

-Hiába keresed, hallatszott egy hang Bobó háta mögül. Elment, csak te maradtál és én.

-Bobó riadtan nézett hátra. Egy hatalmas óriáskígyót látott.

-Mit akarsz tőlem, kérdezte Bobó?

-Vajon mit természetesen megölni. A párduc nem mondta, hogy a dzsungel veszélyes hely és én vagyok benne a legveszélyesebb, mondta a kígyó és azzal rávetette magát Bobóra.

Bobó teljesen ledöbbent, de még sikerült kitérnie a kígyó támadása elől. Hatalmas harc alakult ki közöttük. A kígyó erősebbnek bizonyult már majdnem legyőzte Bobót, amikor váratlanul előugrott a párduc és egy karmolással elűzte a kígyót.

-Várj csak mondta neki a kígyó, tudod ennek még lesz következménye.

A párduc rámordult:

-Eredj innen, mondta. Ne lássalak többet.

A kígyó ezzel el is kúszott.

-Mi volt ez, kérdezte Bobó. Először egy kígyó karmaiba hozol, elárultál, azután megmentesz.

-Ne haragudj, de ezt nem értheted.

-Próbáld meg elmagyarázni, talán mégis megértem.

-Ezzel bíztak meg, hogy hozzalak el a kígyóhoz.

-Áruló, mondta Bobó.

-De zsaroltak, a kicsinyeimet elrabolták és fogva tartják.

-Akkor szabadítsuk ki őket, mondta Bobó, te is segítettél, én is segítek. Együtt sikerülni fog.

-Rendben együtt sikerülni fog.

-Kik tartják fogva a kicsinyeid?

-A krokodilok.

-Akkor hát irány a krokodilok, mondta bátran Bobó.

Így hát útnak indultak a krokodilok felé, hogy kiszabadítsák a párduc kicsinyeit.

A mentőakció

-Merre induljunk kérdezte Bobó?

-Csak kövess, van egy titkos alagútrendszer, amit csak a párducok ismernek, így tudnak észrevétlenül lopakodni. Ez az alagút elvezet a krokodilokhoz is.

-Rendben, mondta Bobó induljunk.

A titkos alagútrendszer valóban ott volt, ahol a párduc mondta és szerteágazóan vezetett minden irányba. A párduc azonban tudta az utat, biztos manccsal vezette Bobót. Hama meg is pillantották a folyót.

-Ott élnek a krokodilok, ott tartják fogva a kicsinyeimet, mondta a párduc.

-Jól van mondta Bobó. Elterelő akció kell. Én besétálok közéjük azzal, hogy azonnal adják vissza a kicsinyeket, mire rám támadnak én elfutok, te addig elmész a picikért.

-Jól van mondta a párduc.

Így is történt. Bobó bátran besétált a krokodilok közé, akik üldözni is kezdték, Bobó azonban már képzett dzsungelharcos pillanatok alatt elinalt előlük, így mire a krokodilok visszatértek a folyóhoz a párduc már el is vitte a kicsinyeit az alagútba. Később Bobó is megérkezett és boldogan üdvözölte a kicsiket. A párduc is nagyon boldog volt, sőt ráadásul még hozott is valamit.

-Képzeld, mondta Bobónak, találtam egy ládát, amiben kincset sejtettem, azt is találtam és átadott Bobónak egy baseball sapkát, így már akár otthon is érezheted magad.

-Köszönöm, mondta Bobó, aki rögtön fel is próbálta a sapkát, ami nagyon jól állt neki.

-Most hogyan tovább, kérdezte a párducot Bobó.

-Most elmegyünk valahova, akik segíthetnek nekünk.

-Rendben mondta Bobó.

Befejezés

Az alagútrendszeren keresztül a párduc hamar elvezette Bobót egy különleges helyre. Itt élt ugyanis a kutyák ősi törzse. Bobó nem akarta elhinni a párducnak, hogy találkozhat az őseivel akik még mindig a régi szokások szerint éltek. Nagy örömmel fogadták Bobót és a párducot is.

-Örülünk hogy megjöttél kiválasztott, már rég várunk rád.

Bobó is illendően köszöntötte őseit. Nagy ünnepséget rendeztek Bobó tiszteletére. Itt Bobó nem nagyon értette miért, de a törzs varázslója elmagyarázta neki.

-Az átok, mondta újra elérkezett és van egy kiválasztott, aki mindig a mi törzsünkből érkezik. Ez a kiválasztott te vagy. Neked kell az átokhozót elpusztítani.

Bobó nem hitte ezt el. Nem igazándiból az egészben. Az átokban, a dzsungelben, a mágiában. Ő városi kutya volt, nem hitt az ilyenekben. Az meg hogy pont ő lenne a kiválasztott na az aztán teljesen kizárt. Biztosan van valamilyen racionális ok gondolta.

-Idővel megváltozik a véleményed, mondta a törzs varázslója.

Az ünnepség sokáig eltartott, Bobót végül elnyomta az álom. Furcsa álmot látott. Látta magát kint a csillagok között, itt elé járultak a dzsungel szellemei, a növényevő állatok ősei a Föld a Nap szellemei, mind illően köszöntötték, utána ősi kutyákat látott, akik mind a régi kiválasztottak voltak akik szembe szálltak az átokkal, aztán egy fegyvert látott amit nem tudott pontosan kivenni, majd minden a homályba burkolózott. Bobó végül korán kelt mert indulni akart. A törzs varázslója útba igazította őket. Egy ősi templomot kellett megtalálniuk, ahol az átokhozó a rítust akarja elvégezni. Bobóéknak itt csapdákon kellett keresztülhaladniuk, rejtvényeket kellett megoldaniuk, de végül eljutottak a fő terembe. Bobó itt szemben találta magát ellenségével, nagy változáson ment keresztül. Kezdett hinni az átokban a dzsungelből kiáradó energiákban a varázslatban. Most már tisztán látott mindent. Az álom újra kitisztult előtte, tisztán látta az ősi fegyvert, amit aztán meg is tudott idézni maga előtt. Lesújtott a fegyverrel az átokhozóra, aki a fegyver ereje alatt összeomlott és elpusztult. Bobó a kiválasztott legyőzte az átokhozót és megmentette az állatokat. A Nap újra felkelt és visszatért a régi rend.

Bobó már nem volt városi kutya többé. Visszatérve idővel minden visszatért a régi kerékvágásba. Bobó kölyköket szült, akiket már kiengedett a dzsungelbe játszani.