Zene

 

ZENE

Péter egy átlagos fiatal srác volt, aki egyedül élte az életét. Reggel korán kelt, mindig ugyanazt reggelizte, müzlit tejjel, ennivalót készített magának délre és elment dolgozni. Péter egy operátor volt, egy gyárban dolgozott. Munkáját pontosan végezte, az elvárásoknak megfelelően, főnökei elégedettek voltak vele. Péter miután munkáját letudta hazaindult, itt bevásárolt, főzött majd lefeküdt pihenni. Péter egyedül élt, magányos volt. Nem mintha zavarta volna de egyedül élt és életét szinte semmi sem töltötte ki. Korai ébredés, nehéz munka majd az egyedüllét otthon. Péter napjai így teltek napról-napra. Szinte semmi sem történt vele, illetve mindig ugyanaz. Péter lassan hozzászokott. Nem voltak elvárásai az életével kapcsolatban, lassan megelégedett azzal, ami jutott neki. Kérdéseket nem tett fel. Családjával is ritkán beszélt csak, bár szerette őket inkább távol maradt a családtól is. Volt egy barátja, István, akivel néha tartotta a kapcsolatot, de István is csak ritkán foglalkozott vele. Most azonban felhívta és egy találkozót beszélt meg vele. Péter nehezen, de beleegyezett, hogy találkozik vele. Egy plázában találkoztak, egy gyorsétteremben. Itt ettek valamit. István lassan előadta miért hívta. Segítség kellett neki lakása felújításánál, Péterre gondolt mint megbízható személyre. Péter szívesen vállalta, nemcsak a pénzért, hanem mert alapvetően segítőkész személy volt. A lakásfelújítás egy hétig tartott Péter itt is keményen dolgozott. Végül azonban összehozták. István arra gondolt, hogy ha már Péter ilyen keményen segített neki, meghívná őt is a lakásavatóra. Péter húzódzkodott, de nem tudott ellentmondani István akaratának. Péter tehát igent mondott és el is ment a bulira. A lakásavató egy pénteki napon volt, Péter így ráért. Vitt magával ajándékba valami innivalót, de hamar kiderült, hogy nem az a szórakozós fajta. A nagy társalgásokba nem szólt bele, nem akart, nem tudott, a személyes beszélgetéseket kerülte. Míg a többieken már hamar meglátszott a megivott ital mennyisége, Péter csak keveset ivott. Amire a többiek már lelazultak az italtól Péter csak még gátlásosabb lett. Egy lány táncolni hívta, de Péter már menni akart. Odament Istvánhoz, hogy ő már menne, de István valószínűleg már nem is hallotta csak bólintott. Péter így hamar hazaért. A bulit próbálta minél hamarabb elfelejteni és élni tovább a jól megszokott életét. Egy nap azonban, amikor hazatért és a szokásos dolgai elvégzése után pihenni tért, Egyszer csak valami zene szólalt meg a feje felett. Először nem tudta mire vélni, hogy mi volt az, de olyan gyönyörűen szólt, hogy szinte azonnal magával ragadta. Hegedűszó volt, de olyan szépen szólt, hogy Péter le volt nyűgözve. Valami megváltozott Péterben. Hamar kiderítette, hogy a házban fölé egy lány költözött, aki hegedült és mindennap gyakorolt. Péter nagyon megörült. A zene szinte mindent megváltoztatott. Mindennap alig várta, hogy hazaérjen és halhassa a csodás zeneszót. Hazaérve dolgai elintézése után lefeküdt az ágyra és átadta magát a zenének. Elméje kitárult, szíve kinyílt és egy új világ tárult elé. Álmai színesek lettek és érezte, amint minden megváltozik. Minden egyes nap rohant haza hallgatni a zenét. Elkezdett élni. Minden megváltozott. Érezte egyre inkább élvezi az életet. Álmodozott, csodás dolgokat eszelt ki, vágyai kerekedtek, élni akart. Egy nap döntő változásra szánta el magát. Úgy gondolta tovább lép, nem csak álmodni akarta az életet, hanem megélni is. Eldöntötte megismerkedik a lánnyal, aki olyan csodásan hegedül. Nehezen ment, de egyszer csak becsöngetett hozzá. A lány kinyitotta az ajtót és hozzászólt. Péternek a szava is elakadt, nem tudta mit mondjon. A lány viszont tovább várt. Mivel Péter még mindig néma maradt Anita a lány behívta magához. Anita csodásan természetes volt. Megittak egy pohár teát és mivel Péter nem beszélt, beszélt helyette Anita. Mire megitták a teát Péter is feloldódott. Kicsit beszélgettek, majd elváltak. Péter szédelegve tért haza. Sokáig nem mert újra Anita közelébe menni, de el nem kerülhette. Sokszor találkoztak a lépcsőházban itt Anita mindig sokat beszélt Péternek. Péter csak hallgatta és olyan csodás volt minden. Nagyon sokáig tartott ez így, mire Péter elszánta magát, hogy újra felkeresi Anitát. Egész nap erre készülődött, boldogan szaladt haza, de otthon valami megváltozott. A zene eltűnt. Péter nem tudta mire vélni. Sietve rohant fel Anita lakásához, de ott más embereket talált. Velük beszélt, akik elmondták, hogy Anita helyére költöznek be, mert Anita elköltözött külföldre. Péter szomorúan ballagott le a lépcsőn, de a szíve nem fájt. A zene és Anita valamit örökre megváltoztatott benne. Nem volt már ugyanaz. A lelke megnyílt az életre és érezte, hogy élni akar.