Bárányfelhők

 

Bárányfelhők

A kórházi szobában két rákbeteg feküdt fiatal feküdt, a műtéten már túl voltak sikeres volt, de már így is csak egy évük volt hátra az orvosok szerint. Sokat beszélgettek, de a halálról nem akartak. Az egyikük Imre álmodozó volt és úgy gondolta, hogy eddigi élete helyett most változtatni fog, nagy nehezen, de rábeszélte a barátját, Gézát, hogy induljanak el és érjék el az óceánt, mert ott még soha nem voltak és látni akarták. Nem volt pénzük a család sem állt mögöttük, mondva, hogy őrültség, de ők minden áron menni akartak. Felpakoltak és elindultak gyalog az óceán felé. Gyalog mentek, nehezen bírták a gyaloglást, de fel nem akarták adni. Első este hatalmas eső kerekedett felettük. Vihar volt a javából Géza már teljesen ki volt akadva, nem volt hova behúzódniuk és szapulta Imrét. Te és az álmaid mondta, már megint bajba kerültünk miattad, esik az eső, villámlik és még tető sincs a fejünk fölött. Gyenge vagy Géza, mondta Imre egy kis eső és te már fel is adod az álmokat, amiket követni akarunk én semmilyen eső miatt. Te és az álmaid mondta Géza mire megyünk vele most is csak ázunk és semmi esély tovább menni. Csak várjuk meg a reggelt mondta Imre minden jobb lesz. Így is volt másnap ahogy tovább mentek stoppal felvette őket egy csapat fiatal. Pont befértek az autóba így bár sokan utaztak tovább a céljuk felé. Ők is az óceánt akarták elérni. Sokat beszélgettek amiből kiderült az igazság, hogy két rákbeteget vettek fel. Az egyik utazó Bianka nagyon toleráns volt a két utazóval. Nagyon szerette őket. Hamar elindultak a kis autóval Nyugatra az óceán felé. Hamar rájuk esteledett. Megálltak egy helyen és élvezték a kilátást. Épp csillaghullás volt. Bianka és Imre beszélgettek. Csillaghulláskor kívánni kell mondta Bianka. Egyet kívántak, hogy mind a ketten gyógyuljanak meg. Bianka és Imre egyre közelebb került egymáshoz. A csillaghullás közel hozta őket egymáshoz. Másnap tovább indultak, az utazás hosszú volt de Bianka és Imre jól kijöttek egymással. Este megálltak egy pihenőnél, ahol tábortüzet gyújtottak. Itt Bianka és I,re sokat beszélgettek, nézték a csillagokat és álmodoztak, mind a ketten a boldogságról fantáziáltak, mind a ketten a boldogságot keresték. Nézték a csillagokat és álmodoztak, vajon, mi van mindenen túl. Imrének ez nagyon fontos volt, hiszen haldoklott. Nem tudta kitalálni mi lehet mindenen a mindenségen túl. Szerette volna kitalálni mi vár rá, de hát azt nem lehet. Másnap tovább indultak, miközben délben megálltak és nézték azt eget. Imre nézte a bárányfelhőket és mindenfélét fantáziált, míg Géza teljesen kiakadt. Mire gondolsz, mondta Imrének ezek csak felhők, nem mutatnak semmit. Míg Imre sok mindent látott a felhőkben. Álmokat, amiket álmodott, színeket, formákat. Az álmait látta. Géza dühös volt, semmit nem látott ki is akadt. Minek ezek a felhők mondta, nincs semmi értelmük, semmit nem lehet látni, mondta. Imre mást gondolt, csak nézte a bárányfelhőket és megélte az álmait. Álmodozott és képeket látott, amire vágyott és élvezte. Géza teljesen ki volt bukva, a felhők csak felhők voltak a számára, míg Imre teljesen kiélvezte a bárányfelhők sokaságát. Magát az álmokat látta benne. Képeket, formákat, színeket. Tudta megéli az álmait, mert csak azért érdemes élni, hogy az álmainkat kövessük. Így indultak tovább. Imre boldogan, Géza dühösen. Inkább elment inni, ott jól leitta magát, mint a bárányfelhőket nézegesse. Másnap tovább indultak. Imre és Bianka egyre közelebb kerültek egymáshoz, már közel jártak az óceánhoz, már csak egy nap választotta el őket a céljuktól Imre és Bianka már szerették egymást, Bianka nem akarták elveszíteni egymást. Hamar megérkeztek az óceánhoz. Imre boldog volt, ez sikerült, elérte az óceánt, itt boldogan fürdött a vízben. Utolsó éjszaka volt a barátaival, óriási partit csaptak a tábortűz körül, táncoltak, énekeltek és jól érezték magukat. Imre és Bianka nagy partit csaptak a tábortűz körül, végre sikerült az álmaiknak élni, megvalósították mindazt, amit álmodtak. Ennél fontosabb nincs. Minden valóság a hátuk mögött maradt, csal az álmok maradtak.

Imre és Géza egy tavaszi szép napon halt meg, barátaik körében, amikor minden olyan jó szagú a környezetben. Illatoznak a virágok. Álmaikat megvalósítva haltak meg.